Élet az idősotthonban egy huszonéves szemével
Harmadik hete töltöm a hétköznapjaim egy részét idősekkel. Legtöbbször akkor van alkalmam mélyebben beszélgetni velük, amikor lent dohányzom a kert dohányzásra kijelölt szegletében vagy éppen interjút készítek velük. Őszintén szólva teljesen elképedek itt egyes esetekben. Amikor egy fiatal az idősotthonra gondol, akkor sokszor csak gyerekekké visszaváltozott idősek jutnak eszébe, ami egy óriási butaság. Ennek ellenére azt gondoljuk, hogy egy öregotthon már tényleg a véget jelenti és ezért nem is nagyon gondolunk rá, hiszen nekünk az nagyon messze van az még.
A többi öregotthont egyáltalán nem ismerem, ezért csak az Olajág Otthonokban élőkről tudok írni. Otthonokkal a cég ugyanis több helyszínen is jelen van, Törökbálinton, Csepelen, Zuglóban, Újpalotán és végezetül Józsefvárosban. Én a legtöbb időt Újpalotán töltöm, itt van az állandó dohányzó partnerem, Miklós. Ő rombolta le először a sztereotípiáimat az idősekkel kapcsolatban.…